A Somlói Borvidék a Balaton legkisebb történelmi borvidéke, Tornai Tamás borvidéki elnök szerint valószínűleg a világ legkisebbje is, de – ahogy büszkén fogalmaz – területarányosan mégis ők a legjobbak.
És valóban, boraik sorozatosan komoly díjakat nyertek el a legjelentősebb nemzetközi versenyeken is. A 480 hektár összterület két térség között oszlik meg, aminek csaknem háromnegyede a Somló hegy 336 hektárral, valamint a Sághegy és a Kissomlyó 96, illetve 48 hektárral. „A sikereinket nem csak magunknak köszönhetjük, hanem a természetnek is, hiszen a két termelési körzet vulkanikus képződmény, egyedülálló klímával, ahol még szélcsendben is mozog a levegő – mondja Tornai Tamás. – Sajnos a 30-as években kezdődött bazaltbányászat miatt a Sághegy jelentős része eltűnt, de szerencsére a lankákon a szőlők megmaradtak.”
A Somlói Borvidéknek 820 hegyközségi tagja van, közülük negyven termelő készít palackozott borokat. Jellemzően fehérboros vidékről van szó, a kék szőlőt korábban nem is nagyon engedélyezték. A szőlőültetvények a filoxéra fertőzés miatt 1880-ban kipusztultak, de aztán lassan újra magára talált a hegy. „A Somlóra legjellemzőbb fajta a juhfark, de mellette ott az olaszrizling, a furmint, kiegészítő fajtákként pedig a hárslevelű és a tramini – sorolja a borvidéki elnök. – Az 1980-as években kezdődött fellendülés idején döntöttek úgy a helyi gazdák, hogy a juhfark mellett teszik le a voksukat, a piaci sikerek pedig igazolták a döntés helyességét, bár hozzá kell tennem, hogy nehezen termeszthető, komoly zöldmunkát igényel. Számomra azért is a legkedvesebb fajta, mert az édesapám volt az, aki létrehozta itt az első juhfark törzsültetvényt, megcsinált egy termőhelyi saját klónszelekciót. A nemesítés egyik módja, hogy hosszasan megfigyeljük a szőlőket, melyik tő milyen képességekkel bír, esetleg mitől egyedi. Apám is ezt tette, több éven át válogatott, és amelyiket szaporításra alkalmasnak találta, abból vették a csapvesszőt, abból pedig elkészítették az oltványt, ez lett az őse a Somló borvidéki juhfark ültetvényeinek. A helyi adottságoknak leginkább megfelelő szelekció a nagy értékű termés alapja. A juhfark egyébként visszafogottabb szőlőfajta, nem olyan harsogó, mint az Irsai Olivér vagy a Sauvignon blanc, tipikus jellegzetessége az ásványossága, a terroir visszatükrözése.”
A fogyasztói szokások megváltozásával kapcsolatban, miszerint jócskán visszaesett az italok közül a bor választása, Tornai Tamás azt mondja, ez is egy divathullám, mint a vaj, a margarin, a tepertő időszakos értékvesztése, de alkalmazkodni kell. A szőlő nagyszerű növény. Érthetetlen ez a tendencia, ami termelőként is szomorúsággal tölti el, de szerinte tényként kell elfogadni, hiszen a gasztronómia egyéb területeire is jellemző a változás. „A saját utunkat kell keresni, Somlón ennek megvan a hagyománya, hisz két komoly pezsgőpincészetünk is van: a Kreinbacher és a Fehérvári Birtok. Nyitni kell, keresni az új utakat, én is ezt teszem a saját pincészetemben, mi is ezért készítünk különféle boralapú koktélokat, szőlőlekvárt, szőlőlevet. Fontos persze a hagyomány, ez a stabilizáló tényező, ami segít a megörökölt értékeket közvetíteni, és egyre több emberhez eljuttatni a fontos üzenetet: derű és barátság van a borban, különösen a somlóiban.”
További információ a Somlói Borvidékről.
