Festeni borral – ki hallott már ilyet?

Hatvan borral készült kép látható azon a somogyvári tárlaton, amely október 15-ig látogatható a Szent László Emlékhely és Látogatóközpontban. T. Lukács Ágnes képei különleges hangulatúak, ami jórészt a különleges alapanyagnak köszönhető. „Éppen egy megrendelésen dolgoztam, a kertünkben festegettem, amikor ráfröccsent az asztalon lévő pohár borból egy-két csepp a képre. Kissé mérgesen félretettem, hogy kezdhetem elölről az egészet, amikor a férjem viccesen megjegyezte: ’miért nem festesz borral?’ Később, amikor a kezembe került az elrontott kép, elkezdtem játszadozni vele, próbálgattam, mi sül ki belőle – mesél a kezdetekről Ágnes. – Hosszasan kísérletezgettem, sok mindent megtanultam közben, például, hogy minél több tanin festékanyag van a szőlőben, minél vastagabb a héja, annál intenzívebb a bor színanyaga. El is szeretnék végezni egy borászati képzést, hogy még mélyebben beleássam magam, és tudjam, hogy mire számíthatok, ha az ecsetet végig húzom a papíron. Ehhez pedig ismernem kell a kémiáját. Az évek alatt, a borászokkal is beszélve rájöttem milyen fontos, hogy melyik bor, honnan származik: nem mindegy, mennyi napsütés éri, milyen a föld, ahol a szőlőt termesztik.”

Ágnesnek fontos, hogy minél sötétebb legyen a szőlő, mert nem vászonra, hanem művész akvarell papírra fest, amelyek különböző gramm súlyúak, más-más vastagságúak lehetnek, az egyik érdesebb, van, ahol még a rost is előtűnik, van, amelyiket kézi merítéssel készítik és így tovább. A lényeg, hogy minden papírnak megvan a maga savtartalma, és kísérletezni kell, melyiken hogyan viselkedik a festék, jelen esetben a bor. „Ugyanaz a borfajta a különféle papírokon más színt eredményez, eltérő árnyalatú lesz az alkoholtartalom elpárolgása után: van amelyik a száradáskor lila lesz, bebarnul, vagy zöld árnyalatban játszik. Szerencsére sokféle bormintát kaptam a környékbeli borászoktól, hogy kísérletezhessek.

Dóka Éváékkal például nagyon jóban vagyok, az ő pincészetükből szereztem még palackozás előtti, nyers, szűretlen bort. De az ő 2021-es Sató St. Gróthjukkal festettem meg Andrea Bocelli fia, Matteo portréját, és további nyolc családi képet a Bocelli birtokról rendelt vörösborokkal, amiből a fia ötöt haza is vitt magával Olaszországba. A Hujber Pincével is jóban vagyok, velük viszonylag új a kapcsolat, a mostani kiállítás hatvan képéből húsz készült az ő merlot és cabernet sauvignon boraikból.”

Bár Ágnes nem iszik, nem nagyon kóstolgatja a borokat sem, mindig van otthon legalább húsz palackkal a festéshez. Külföldről is azt hoz haza, próbálgatja a fajtákat. „Nem minden színt lehet borral kifejezni, ilyenkor akvarellceruzát és festéket is használok, de akkor sem vízbe mártom az ecsetet, hanem borba. Ha nagyon sötét színt szeretnék elérni, felforralom. Ha festeni kezdek, több pohárral is kitöltök, mert nem egyszerre használom fel az alapanyagot. De nem árulom el az összes technológiai titkot, sok kísérletezésbe került, mire idáig eljutottam. Az biztos, hogy a muslicák szeretnek nálunk lenni.”

Ágnes készített már aktot boros technikával Soma Mamagésáról, van portréja többek között Kohánszky Royról, Geszti Péterről és Curtisről. Októberben pedig újabb kiállításra készül, ezúttal Franciaországban, ahol nyolc boros festményen természetesen francia sztárokat örökít meg.